Tornatörténet

Készült a "Torna 1x1" alapján, írta
Dr. Karácsony István

 
1.    Amíg megalakul a Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége ..
 
Az Anjouk korában divatos lovagi játékok már a későbbi testgyakorlatok bizonyos jeleit mutatták. A külföldről hozzánk jött internátusi vezetők a rómaiak életében divatos sportelvek szerint tanították testgyakorlásra a fiatalokat.

Az 1600-as évek közepén Coménius Amos , aki Sárospatakon élt, könyvében, az Orbis Pictusban már játszóteret és játékok rendszeresítését követelte az ifjúság részére. Mária Terézia alatt az országban több helyen űzték a testgyakorlás egyes fajtáit. A külföldi tornarendszerek híre lassan hozzánk is eljutott. Elsősorban Guts-Muts , majd Jahn fejlesztette ki azt a német rendszert, mely Magyarországon is kifejtette hatását. Említést érdemel a svájci Pestalozzi , illetve a svéd Henrik Ling és fiainak tevékenysége, melyek hatással voltak a torna magyarországi rendszerére. Gyarmathy Sámuel professzor 1797-ben Schnefentalban járt, s az ottani Guts-Muts iskolában tett látogatásáról írt beszámolót. Hasonló jellegű volt Kovács Mihály pesti orvos gyűjteménye: ő könyvben adott összefoglalót Guts-Muts rendszeréről. Ezek a hírek, könyvek felkeltették az érdeklődést Magyarországon a torna iránt. Néhány főúri család "gimnasztikához értő" nevelőt hozatott a gyermekek és felnőttek mellé. Először báró Vay tábornok alkalmazott házi tornatanítót. Egger 1817-ben, az evangélikus gimnáziumban megalakította az "első nyilvános testgyakordát ". A torna célja ekkor kimondottan a polgárság szórakozása, szórakoztatása volt. Néhány fiatal tornatanítót (" pestalozziánust " - így nevezték Pestalozzi híveit) hívott Magyarországra. Ez a kezdeményezés azonban a német tornazár ( Turnsperre ) idejére esik, s a bécsi kancellária kitiltotta a tornatanítókat az oktatási intézményekből.

1830 őszén, Pesten Testgyakorló Intézetet alapítottak, azonban ez csak kisgyermekek tornáztatásával foglalkozott és rövid két évtized múlva már meg is szűnt.

1862-ben megjelent az első női torna-szakkönyv Turján László szerkesztésében. Címe: "Nőnevelő Tornászat". 1883-ban megindult a rendszeres torna folyóirat, a "Tornaügy", amely havonta jelent meg.

A negyvenes évek után 1863-ban Matolay Elek, Szontágh Ábris dr. és Bakody Tivadar dr. megalapították a Nemzeti Torna Egyletet. Az egyesület hivatalos nyelvéül a magyart választotta. Az első "gyakorlásokat" a régi Pest egyik istállójában végezték. Ezzel megindították a magyar tornasportot. Sorra alakultak a különböző városok torna egyletei (1866-ban a Kanizsai Torna Egylet és a Soproni Torna Egylet, 1867-ben a Debreceni Torna Egylet, 1868-ban a Szombathelyi Torna Egylet, a Nyitra Torna Egylet, a Kassai Torna Egylet és a Sátoraljai Torna Egylet, 1869-ben Budapesti Budai Torna Egylet , 1870-ben a Pécsi Torna Egylet. Jelentősen megnehezítette azonban a tornásztevékenység megindulását az a körülmény, hogy képzett vezetők nem voltak.

Ezen a tényen kívánt változtatni a Nemzeti Torna Egylet, amikor 1870-ben megépült új tornacsarnokában tornatanítók kiképzésére tanfolyamot indított be. Néhány év alatt több mint 800 okleveles tornatanítót képeztek ki, akik ezután átvették a torna egyesületek szakirányítását.
 
1870-ben felmerült az a kívánság, hogy a tornaegyesületek egy közös Szövetségbe tömörülve vigyék előre a tornaoktatás ügyét Magyarországon. A lelkes emberek ez irányú fáradozásainak eredményeként, a Nemzeti Torna Egylet elnöksége által 1883-ban újból kibocsátották a Szövetség megalapításra vonatkozó felhívást.

Az első szertornaversenyt Magyarországon az NTE rendezte 1881-ben.

A nyújtó, korlát, rúdugrás számokból álló összetett versenyt Kajlinger Mihály nyerte meg 100 ponttal. 1885. június 28-án mutatkozott be a nagy nyilvánosság előtt a magyar torna.

Katonazenekar kíséretében vonult végig a főváros utcáin a háromszázötven felnőtt és százharminc iskolai tanuló a tornatérre. Az ünnepélyen, több tornaszeren egyszerre végeztek szergyakorlatokat Keresztessy Sándor tanulói. A belvárosi reáliskolából rendgyakorlatokat mutattak be és mindezek előtt az összes résztvevő közös szabadgyakorlatokkal tette különlegessé az első tornaünnepélyt. A győzelmi cserkoszorút nyilvánosan osztották ki. Ezzel az aktussal vette tulajdonképpen kezdetét hivatalosan is a magyar tornasport.
 
1885. június hó 29-én megalakult a Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége. Elnöke: Hegedüs Sándor (bal oldali kép) kitűnő tornász lett.

Az alakuló közgyűlésen az NTE, BBTE, OTE és a Magyarországi Tornatanítók Egyesülete, valamint Arad, Debrecen, Fogaras , Kolozsvár, Nagykanizsa, Sopron, Sárospatak, Szabadka, Szeged, Pancsova és Temesvár városok egyesületeinek képviselői vettek részt.
 
Az ezt követő években egyre több egyesület csatlakozott a Szövetséghez úgy, hogy 1891-ben már 44 tagegyesülete volt. A Szövetség megalakulási szabálya szerint háromévenként választották újra a "tisztikart".

Hosszú éveken keresztül az a szokás alakult ki, hogy a közgyűléssel egy idõben rendezték meg az Országos Tornaünnepélyt is.

Távolugrás, kődobás és lógyakorlatból állt a verseny. A korabeli szaksajtó szerint" váratlan gixerek , a tornaszerről történő lezuhanás gyakori előfordulása" tette kiegyenlítetté az egyébként unalmas versenyt.

A Szövetség az 1896-os Milleneumi évre való tekintettel az V. Országos Tornaünnepélyt idõben előbbre hozta és annak olyan keretet igyekezett adni, mely méltán illeszkedett be a nemzeti ünnepbe.
 
1.    Először az olimpián
Az első újkori olimpián 1896-ban, Athénban magyar férfi tornászok is részt vettek. A 13 nemzet tornászai között indult Kakas Gyula és Weisz Dezső. A versenybiró Isseni Isszer Károly volt.

A MOTESZ második közgyűlése (1888) meghatározta a tornászok öltözetét.
Ez sötétkék nadrágot és kabátot, valamint a szürke ing mellett fekete árvalányhajas pörgekalapot is előírt.
1898-ban nagy megtiszteltetés érte a magyar tornasportot, hiszen felvételt nyert a Nemzetközi Torna Szövetségbe , amit akkor még csak Európai Torna Szövetségnek neveztek.

Mindinkább kezdett kialakulni az általános felfogás, hogy a tornát a legszélesebb néprétegek között is kell terjeszteni és népszerűsíteni. Tornász Egyleteink tagjai a torna mellett a legkülönfélébb sportokat is űzték, mint például atlétikát, vívást, úszást, korcsolyázást stb. A " tornászati eszme" már a felsőbb körökben is ismertté kezdett válni. Az egyesületek zászlószentelési és egyéb ünnepélyein még a királyi udvar egyes tagjai is megjelentek. Így a Torna Szövetség zászlószentelési ünnepélyén a zászlóanyai tisztet Auguszta főhercegnő vállalta számos magas rangú előkelőség kíséretében.

Az 1906-os athéni olimpián másodszor szerepelt magyar tornász. Erődi Béla második lett kötélmászásban , valamint a pentatlonban (korlát, nyújtó, gyűrű, ló és ugróasztal) 90 ponttal, a hexatlonban (ugyanazon szerekhez lólengési gyakorlat járult) 110 ponttal első osztályú minősítést szerzett.
 
Úgy látszott, hogy a fejlődés - ha lassan is - egyenletes, amikor e kedvező időszakot a MASZ-MOTESZ ellentét fékezte le. 1906-ban a MASZ megtiltotta atlétáinak a MOTESZ-versenyeken való indulást. S ez a harc bizony több mint két évtizedig tartott!

1908-ban nyújtotta be a Szövetség a kormánynál javaslatát az Országos Testnevelési Tanács létesítésére, amit végül az 1909-ben tartott I. Magyar Országos Testnevelési Kongresszus határozott el.

19l2-ben Kolozsváron mutatkozott be nagy sikert aratva a stockholmi olimpiára készülő magyar válogatott csapat. A tornászati főverseny győztese Gellért Imre MTK volt.
"Gellért festőművész, bohém, művészhajlamú ember, egész tornászásában kifejezésre juttatta ezt a jellemvonását. Egy-egy gyakorlata, melyet jókedvében eszelt ki, valósággal drámai feszültséget váltott ki a szakértő nézőkből. Egyszer-másszor tréningben a korláton kézenállva huszonöt támaszcserét is csinált valamely divatos valcer ütemére. Versenyzésénél azonban nem szolgált javára bohémes könnyelműsége, a szigorú zsűri nem honorálta művészi törekvéseit, összeállításában felületesnek, kivitelben hibásnak minősítették egy-egy szokatlan konstrukciójú gyakorlatát." - írta róla Dückstein Zoltán.
 
1914-ben első ízben került a svéd-tornarendszer szerint lebonyolításra a bajnokság. Az egyéni versenyben Krizmanich János győzött.